Most, hogy kezdenek mozgalmassá válni végre Máté számára is hetek, és egyre eseménydúsabbak már a napjai; bőven lett volna miről beszámolnom, csak borzasztó gyorsan szaladnak el nekem is a napok. Viszont most, hogy beindult töményen a sportélet is (Roland Garros, Forma-I, Talma, EB… s ez mind egyazon hétvégén!), így most kicsit „magányomba vonulhatok” én is és tudok kis időt szánni a blogra is, hiszen tényleg rengetegen kéritek a híreket, s mint tapasztaljátok, sajnos a leveleket sem válaszolom meg egy ideje már megint.
Május első két hete még a szokásos lájtos ütemben zajlott Máté számára… a szigorú, fegyelmezett napirend sok mást nem engedett meg neki; a kemény gyógytornán, a szükséges utóvizsgálatokon kívül gyakorlatilag csak a déli alvásra és az esti maratoni ultipartikra maradt némi idő. Egyszóval dög unalmasan tengette… hiszen amikor már jól vagy, és mégis ott vannak azok a fránya korlátaid, az a legnehezebb rehabilitációs szakasz – legalábbis mentálisan. Hiába nincs frusztráció - a kényszerszerű semmittevés önmagában is az.
Ismét eltelt egy hónap?
