Annak ellenére, hogy ma is (szombaton is!) jött a gyógytornász, aki hihetetlen energiákat emészt fel (és generál is, persze!) Mátéban és hogy Máté totál leamortizálódik fizikailag minden egyes együtt töltött kőkemény óra után, Máté ma gyakorlatilag egész nap társasági életet élt.
A gyógytornász Évi - szerencsére - minden nap tud jönni és micsoda áldás ez! :)
Rendszerint 11-kor vagy fél 12-kor érkezik, egy bő órát dolgoznak, aztán Máté alszik egy-másfél órát és úgy három után tér leginkább újra magához. Ilyenkor kapható egy kis sétára vagy bármi újabb kihivásra.
Mivel anyukám vidéken él és már tűkön ülve várta az alkalmat, amikor találkozhatnak Mátéval, mára szerveztünk egy kisebb családi összejövetelt. Ez azért lehetett szokatlan Máté számára, mert eddig (tudatosan) úgy intéztük, hogy egyidejűleg ne legyen túl sok „inger”, ne kelljen több ember felé igazodnia egyidejűleg, mert szemmel láthatólag megterhelő volt számára már két személy együttes jelenléte is. No, most nem ketten voltak körülötte, hanem voltaképpen szinte a teljes szűk család: Hármunkon kívűl Ági mama, Máté anyai nagymamája, Ilona mama és Géza papa, Máté apai nagyszülei, Joci, az öcsém, azaz Máté nagybátyja, Fruzsa, a sógornőm, azaz Máté nagynénje, Géza fiam, aki Máté bátyja, Zsófi, a menyem, aki ugye Máté sógornője… no meg persze a pici Lili unokám, aki Máté kis unokahúga - ha jól tudom ezeket a családi megnevezéseket :)
Megkértem Évit, tudna-e kivételesen korábban jönni, hogy ebédre Máté már kialudhassa a gyógytorna okozta kimerültségét, mert ki tudja, hátha kedve lenne velünk tartani a „fenti” házban a „nagyasztalnál”. Volt neki kedve. Sőt! Nem is aludt el a gyógytorna után, hanem „hozzájárult”, hogy anyukám már ebéd előtt is lejöjjön hozzá a kisházba egy kis időre. Aztán felsétált a „vendégségbe”, végigette a menüsort, szórakoztatta a nagyikat - mint azelőtt. Az asztalnál Lili végig le nem szállt róla; állandóan puszilgatta és folyton meg-megsimogatta Máté arcát - mindkét kezével -, anélkül, hogy erre bárki külön biztatta volna… A közös étkezés megtette a magáét - milyen igaz, hogy „Jobb izű a falat…” :)))))) Máté egy egész sült keszeget evett meg (a leves után!) kis petrezselymes burgonya körettel, s utána még egy jó bő háromnegyet órát ücsörgött és csevegett velünk az asztalnál. Kettő körül ledőlt megnézni a Forma I-et, de ahogy véget ért, máris „fogadóképes” lett az újabb beszélgetős menetekre. Egészen mostanáig „társasági éltet élt”, csak most, mielőtt nekiálltam megirni e sorokat, csak most szundikált el egy fél órára.
Szóval Máté ma egész álló nap aktiv volt.
És egész nap feldobódott volt...
És jóétvággyal eszik...
És humorizál...
És lovagiaskodik a nagyszülőkkel… és... és...
MINDENKIRE NAGYON-NAGYON JÓ HATÁSSAL VAN... :))))
Mert általa és a vele való együttlét után minden ember jobban érzi magát. :))) Egyrészt, mert nem akad ember, aki a vele való találkozás után ne tágra nyilt szemekkel csodálkozna rá Máté épülésének fantasztikus eredményeire, másrészt, mert Máté még önmagához mérten is még sokkal jobb fej. Kifinomultabbak lettek az „antennái”, jobban figyel másokra, szenzitivebb lett a legapróbb részletek tekintetében – és ettől méginkább szeretni valóbb :)
"Jobb izű a falat..."
