Ma csak röviden, a lényeg: a tervek szerint csütörtökön kiveszik az utolsó csövet is a mellkasból és másnap, azaz már pénteken Máté el is hagyhatja a traumatólógaia osztályt, ami annyit jelent, hogy belgyógyászatilag onnantól lesz "elbocsátható" :)))))
A kulccsonthoz nem nyúlnak most, hiszen már öt hetes a törés, elvben néhény hónap elteltével lehet majd visszatérni rá. A lapocka és a borda teszi a dolgát "magától".
Az egyéb rehabilációs segitségek a mai napi állapot szerint adottak, ma délelőtt randevúzott Máté egy jeles intézmény egyik igen rokonszenves és ugyancsak jeles vezetőjével... erről majd később. Tény, Máté tud hármasával visszafelé számolni százból :D (Ez azért volt vicces, mert én magam pl. kevésbe tudtam lépést tartani ezzel az attrakcióval. ) Na, komolyan... Máté nyitott minden későbbi segitségre, de jelenleg a legnagyobb öröm akkor is az számára, hogy pénteken hazajöhet. Már tervezi a májusi szülinapi buliját, meg a nyári bográcspartikat, meg hogy lefesti a papa keritését, meg hogy amint lehet, felkeresi ott a stadionnál lévő K4 nevű, vadiúj a gokart pályán azt a bizonyos Turai Tamás urat, akivel elutazása előtt találkozott épp és szép terveket szőtt Máté etéren is - igaz, már februártól. Egyre többen mehetnek be hozzá apránként, persze csak úgy diszkréten - addig is -, öcsémet is egy jó másfélórás önfeledt csevejjel a lépte meg Máté, meg barátjával, Ádámmal is jól elbolondoztak a minap, és ma beosont hozzá a kétéves Lili unokám is, aki persze tudta eddig is, hogy "Pánté" kórházban van, mert elesett a havon... de ma közölte Mátéval, hogy "Pánté, gyere haza!" úgyhogy nincs mit tenni, ennek a kiscsillagnak nem lehet nem teljesiteni a kéréseit;
szóval nincs apelláta - Máté mostmár hazajön...
:)))
A tervek szerint Máté pénteken hazajöhet
