Találjátok ki, mivel örvendeztetett meg ma bennünket Máté!
Elárulom:
Máté ma megmelengette a nagyszülők lelkét. Igen, ma ő adott vissza valamit abból a sok jóból, ami felé áradt az elmúlt egy hónapban. Délután annyira jó passzban volt, hogy gondolkodás nélkül átadhattam neki néhány jó szó erejéig a mobiltelefont, hogy megcirógassa végre kicsit ő maga is a nagyszülőket, pár biztató szóval. Ilona mamától rendelt egy jó kis hazai borsólevest, Ági mamának - anyukámnak, aki Cegléden él - pedig a türelmét kérte, amiért még egy ideig nem találkozhatunk :)))) Azt mondta:
"Már négy hete is annak, mama, hogy nem beszéltünk, gondoltam, épp ideje volt már, hogy felhivjalak…" :)
Mondanom sem kell, micsoda fény árasztotta el ettől a nagyik szivét … hogy végre saját fülükkel győződhettek meg Máté jó közérzetéről… hiába no, Máté egy született lovag, tudja, mi kell a női léleknek! Drága kis keresztlányommal is (aki alig tiz hónapja lett ő maga is anya és aki legfőbb cinkostársa volt Máténak a gyerekkori unokatesós csinyekben) szóval Babszemmel is váltott pár szót, megköszönte neki a skarabeuszt, amit ma küldött neki Babi. Tehát immár Máté(!) gyakorol „gesztusokat” és ez valami hihetetlen örömmel töltött el ma mindenkit a családban! Mert ez is az „igazibb” Máté már. De egyébként is kezd kirajzolódni a valós személyisége, ma például már megpróbált lóvá tenni bennünket, Verát is, engem is… aztán huncut mosollyal fedte fel magát, hogy „há-há, csak vicceltem ám”
Még valamit el szeretnék mesélni - bár igen személyes jellegű, de talán megbocsátja nekem Géza fiam. Amikor ma anyukámat késő este felhivtam, elmondta, mennyire nagy hatással volt rá Géza fiam egy gondolata a legnagyobb riadalom kellős közepén. Csodálattal tölt el eleve fiam bölcsessége, de az is rendkivüli dolog szerintem, hogy egy „értett” felnőtt, egy nagyi, igy képes és mer is hallgatni az unokája bölcseleteire. Azt mondta neki ez a 26 éves, messze átlagon felül szenzitiv „fiatalember”(aki képes maradt ennyire racionális maradni akkor, amikor a helyzet súlya azt megkövetelte, hiszen a testvére jobbulása volt a tét), szóval azt mondta anyukámnak, hogy
„Mama, nem engedhetjük, hogy a fájdalom uralkodjon el rajtunk, mert akkor nem leszünk képesek segiteni Máténak” És anyukám elmondása szerint, ez a mondat segiti őt azóta is előremutatóan állni ehhez a nehéz, de mindenképp jó kilátásokkal biztató helyzethez. Köszönöm, fiam, nyilvánosan is… Azért irom le, mert nagy hatással volt rám is ma, és mert azt gondolom, ennek csakis igy szabadna történnie más családoknál is. Ahol mégsem ilyen evidenviák ezek a viszonyok illetőleg ezek a hasznos szemléletek, ott mielőbb át kell értékelni, miként lehetne ilyen igazi csapattá formálni a kötelékek adta kapcsolatrendszert. Megéri. Állithatom, hogy nagyon megéri. Szerintem nem mázlink volt/van, hanem szerintem jó a csapat.
És nagyon jók a háttérben szurkolók és pláne nagyon jó a „mögöttes mentorolás”.
Újracsak köszönöm hát a sok hitet és az átadott erőt – tudja, akit illet. :)
Lélekmelegítés - Máté módra :)
