Haladunk

Persze, persze, tudom én, mennyire várjátok a frissitést... de itthon tényleg minden sűrűbb - ráadásul mi költözés alatt vagyunk épp... ettől függetlenül természetesen reggel 8-tól folyamatosan bent lehetünk nála, szerencsére, egészen estig, mert már nem a "kőkemény" intenziven van, hanem a traumatológiai úgynevezett "őrzőben"... ahol mindenki igazán nagyon-nagyon kedves... mindamellett, azt azért el kell mondanom, hogy Máté közérzete, általános hangulata erősen visszaesett. Az elmúlt 3 napban nyoma sincs annak a vidám fickónak, aki csütörtökön, pénteken és szombaton már oly oldottan viccelődött a branconi kórházban. Befelefordult, szótlan lett, nem kezdeményező, nem akar találkozni a barátaival... az alvásba bújik el. De legalább eszik és végre az ivásnál sem köhög minden egyes korty után. Az pedig fölöttébb örvendetes, hogy úgy tűnik, nincs újabb gennyesedés a mellkasban, tehát a tegnap kisebbre cserélt csövet talán a hétvége felé el is hagyhatja, végleg. Már most, ezzel a vékonyabb csővel is lényegesen kisebbek a fájdalmai, s ha ezektől is megszabadul, mondják, az lesz csak a megváltás számára. Az antibiotikumokat is kapja még egy ideig, de már kiegészithetjük a szokásos multivitaminjaival is, mert szerencsére ez sem ellenkezik a kezelőorvosai szemléletével. Az étvágya is folyamatosan javul, s ma szinte tetőfokára hágott. Délelőtt egy teljes banán, este egy teljes alma, ebédre az egész tál karfiolleves meg egy bő féladag rizseshús, meg egy hatalmas szelet rántotthús fele, amelynek másik felét délután nyomta be, továbbá egy kiadós, általa rendelt(!) somlói adag... úgyhogy lesz itt erőnlét sec-pec!
Ami a melankóliáját illeti, nos, ma délben mintha megtörni látszott volna, amikor az Ildikó nővérrel beszélgettünk kicsit hosszasabban, igy, hármasban, Máté mintha ismét oldódott volna - egy kicsit. Legalábis az előző három nap rendithetetlen passszivitásához mérten ez egy óriási előrelépés volt. Pedig eddig is nagyon rokonszenvezett több emberrel is; Icu növérrel is jól megvan, meg a"mellkas-dokival" is, aki önmagában is egy tünemény-ember, kedves, közvetlen, türelmes, populárisan fogalmaz, humorizál Mátéval (Mátékámnak szólitja időnként és szemmel láthatóan szereti a betegeit) és jópofa anekdotákkal viccelődik vele... akárcsak a mesebeli igazi "doktor-bácsik"... szóval Máté kedveli őt is és nagyon meg is bizik benne, igy aztán szerencsére hallgat is rá. Mégis inkább az alvásba menekült, csak „jóneveltségből” válaszolgatott, de hacsak tehette, inkább nem beszélt, sőt! teljes érdektelenséget mutatott - egészen a ma délelőttig, mondom, amikor kihajtott VÉGRE megint egy kis vérbeli mátés-mosoly. S ahogy mentünk bele a beszélgetésbe, egyre inkább kezdett hasonlitani önmagához! Ez annál is inkább nagy öröm, mert pont ma időzhetett vele hosszasabban a kedvese is, s mire Vera megjött, legalább ő is ebben a „komminikativabb” hangulatban találhatta végre Mátét.

Tudjátok, igyekszünk mindig csakis az épp aktuális „kanyarra” fókuszálni, most az a legfontosabb, hogy az összes tegnapi röntgen, CT remek eredményeket mutat minden (!) tekintetben, igazolódott, hogy az agyi ödémák is feladták a kellemetlenkedést és hogy Máté mellkasa is „jó útra térni látszik” – s ezek, tán mondanom sem kell, valóban ragyogó hirek.
Annyit tudunk egyelőre, hogy most marad itt, ezen az osztályon, hétfőn lesz egy újabb randevúja a rehabilitációs továbblépésének ügyében – de ez még a jövő zenéje és ez nem is én kompetenciám, ezt lelkiismeretesen bonyolitja az itteni kiváló főorvos és a kollegái, meg a külsős kollegák meg minden szakember, szaktekintély, akire tartozik.

Az én nagyon-nagyon laikus és anyai lelkem ma azt mondja, ha igy haladunk, mint ma délelőttről délutánra, szóval ha ennyire jó hatással tud lenni rá a jó környezet (akár csak egy rövidke jóérzés, egy nővér igazi, eredendő kedvessége is), akkor kétségem nincs afelől, továbbra sem, hogy a végső gyógyulás is sokkal-sokkal közelebb van, mint azt általában prognoztizálni szokták. Igen, Máté vélhetően ebben sem akar középszerű lenni… eddig minden várakozásra rácáfolt, jóirányban, úgyhogy HAJRÁ MÁTÉ, továbbra is!!!