Rendben, igazatok van, irok inkább mégis, hogy ne kelljen találgatnotok odahaza se – de csak röviden. Igen, igaz, valóban felmerült egy kicsinek egyáltalán nem nevezhető probléma a tüdőben; Máténak tehát újabb kemény kihivással kell szembenéznie. Tegnap diagnoztizálták és ma már meg is műtötték. Reggel fél 8-ra rendeltek be, hogy műtét előtt elmagyarázzam neki, mi fog történni és biztositsam róla, mennyivel jobban fogja magát érezni, miután ismét felébresztik. Felfogtam, hogy ez bizony komoly, nagyon is komoly nehézséget jelent Máté számára. Igen, felfogtam, aminek következtében – kivételesen – most én magam is segitségre szorultam. Hogy képes maradjak tartani Máté hitét, hogy ő maga is elhiggye, valóban nemcsak „molesztálják már megint” a csövekkel, az újraaltatással meg az ide-odahurcolással, hanem hogy tényleg sokkal jobban lesz ez a műtét illetve az ébresztés után. Igen, mára különösen nagy szükség volt semlegesiteni a tegnap délutáni szkeptikusságát. De hogyan is kommunikálhatnám felé mindezt, ha én magam is talajvesztetté válok…? Új erőre volt nekem is szükségem… hogy átadhassam Máténak az újabb hitet és biztatást. Mondogattam én magamnak, hogy persze, minden rendben lesz, mert muszáj, hogy rendbe legyen… Máté nem fog meghátrálni, mert nem olyan fából faragták! … A görögök óta tudjuk, hogy csakis a LEGJOBBAKAT állitják az istenek folyton újabb és újabb PRÓBATÉTELEK elé - és igen, Máté igenis egy olyan „hős”, akin nem foghat ki egy újabb nehézség. Igen, mondogattam, de… valahogy nem szólt meggyőzően… ismeritek az érzést, amikor már nem elég belül hallani… amikor kell, hogy valaki megerősitsen.
Már ismét „egész” emberként vagyok Máté mellett. A műtét óta csak kétszer voltam bent nála, mert még mindig nem ébredt fel. Délelőtt is hazaküldtek, hogy aludjak egyet, most is haza zavartak ebédelni, mondták, ha netán épp közben ébredne, majd valahogy tudatják vele, hogy mindjárt jön a mum. Nathali az ügyeletes, az első nap is ő volt Mátéval és azóta is jól ismeri Mátét, s nemcsak mint beteget, hanem kezdi már kicsit kiismerni is… bizonyára meg fogja tudja értetni vele, hogy mindjárt jövök – be kellett látnom, valóban gyűjtenem kell az energiát az ébredés utáni órákra, úgyhogy most fekszem az ágyban és lazitok egy fél órát.
Máté pedig alszik, ameddig alszik, ismét lélegeztetőgépen van, azt mondják, ébredés után megszabadulhat tőle… 10-14 napig kapja majd az antibiotikumot, katéteren át(?) ha jól értettem… és nagyon nagy szüksége van (ismét) az égiek jóindulatára.
Idő van - csak áldásból is legyen elég!
Újabb próbatétel
