Volt ott egy fiú, akivel Máté nagyon összebarátkozott aznap, végig együtt ugrálgattak és például az is teljesen furcsa számomra, hogy őrá sem emlékszik Máté, de egyáltalán nem. Nemcsak magára a srácra nem, hanem arra sem, hogy lett volna ott valami új barát. Dave-nek egy kis sportkereskedése van ott, a liftek aljában, de aznap szabadnapos volt, s ilyenkor mindig felmegy ugrálgatni. Szóval nagyon összebarátkoztak Mátéval, s amikor nekivágtak annak a bizonyos nagy ugratónak, Dave ugrott először, hogy Emese be tudja lőni a fényképezőgépet, mert meg akarta örökíteni Máténak ezt az ugrását is. Dave tehát lent várta Mátét, Emese pedig felkészült a fotózásra.
A kép azonban nem készült el, mert Máté nagyobb ívben ment, mint Dave, tehát „kiugrott a képből” is, meg túl a leszállópálya ferde szakaszán is… Emese úgy mesélte, hogy ő csak ámulattal nézte, mekkora nagyot ugrott Máté és hogy még mindig repül, aztán talpra érkezik… és innen már tudjátok… eldől, mint egy zsák és csúszik tovább a tehetetlen, eszméletlen test. Aztán amikor már nem csúszott tovább, ott maradt fekve. Emese nekiállt kiabálni, hogy Máté, kelj fel, gyorsan lecsúszott hozzá, Dave is ott volt már akkor, együtt szólongatták, hogy Máté, kelj fel! Emese közben stabil oldalfekvésbe helyezte – micsoda lélekjelenlét!!! egy ilyen fiatal lánytól!!! micsoda lélekjelenlét! – majd kinyitotta Máté száját, hogy a nyelvét is biztonságba helyezze, ahogyan azt kell és ekkor a szájából kicsorduló vér láttán Emese már egyértelműen látta, hogy nagyon nagy baj van. Kiabálásukra fél percen belül ott termett egy orvos, majd perceken belül négy-öt másik, az ő ordibálásukra meg rádiózásukra meg szinte azonnal másik vagy tizenöt… Mind egy szálig szolgálatban lévő egyenruhás… hipp-hopp került gyorsan egy fűthető sátor, jöttek a kíváncsi turisták, akiket nem győztek Emeséék elhessegetni. Dave telefonjáról hívta Emese Ádámékat - akik már ott méltatlankodtak a buborékos felvonónál, hogy hol késnek már Mátéék, merthogy indul az utolsó járat -, hogy azonnal jöjjenek vissza. Ádám és Márk odaérkezése után nem sokkal már el is vitte Mátét a helikopter... Emese is és Márk is beszél franciául, de az orvosok inkább Dave-vel beszéltek, rengeteget… Emesétől olyanokat akartak megtudni, hogy mikor született Máté, meg ilyenek (amiről persze neki fogalma nem volt) ezenkívül Emese is vérnyomását megmérték, mert akkora már az ájulás határán volt szegény lány, maga is. Ekkor már a liftek lezártak, úgyhogy háromszor fordult a motoros szán, hogy le tudja vinni őket a végállomásra, onnan pedig be kellett menniük a szomszédos falubéli őrsre, mert ilyen súlyos, életveszélyes balesetnél természetesen jegyzőkönyvet kellett felvenni.
S itt jön megint AZ ember, az emberség… a jegyzőkönyv felvétele után a rendőr magánemberként átvitte őket Brianconba, a kórházba, ahol persze még javában folytak az életmentő alapeljárások… nyilván nem tudtak velük foglalkozni ott, az intenzíven, nem is tudhattak meg semmit, csak azt, hogy válságos Máté állapota, menjenek haza és értesítsék a családot, mert felvilágosítást is csakis a család kaphat.
Végül a recepciós rendelt nekik egy taxit, mert Puy-St.Vincentbe már nem tudtak másképp feljutni… azaz: nem tudtak VOLNA, ha egy kis furgon meg nem áll ott, a kórház udvarán valamiért… s minthogy a taxi még mindig nem érkezett meg, Márk megkérdezte a nőt, nem vinné-e fel esetleg őket a hegyekbe, megfizetnék az útiköltséget, csak tegye már meg, mert úgy tűnik, hiába várják a taxit. Nos, ez a hölgy közölte, hogy rendben, csak előbb hazaviszi a gyerekeket, aztán visszajön értük – azzal elment. No, legyintettek a fiatalok, erről ennyit. És lássatok csodát, alig negyed óra elteltével egyszer csak odagurul a furgon, tényleg visszajött a nő, a férjével, felvitték Emesééket a szálláshelyükre és még csak meg sem engedték, hogy kifizessék nekik legalább a benzinköltséget a fuvarért. Ez ugye tanulságos, megint? Hogy ne ítéljünk előre… bámulatos, hogy tényleg visszajött értük a nő! Hát nem elképesztő? És gyönyörű, nem? :)
Dave és a furgonos pár
